Shangri-La

"A haláltól nem félek, de ha már itt vagyok, szeretném megélni az örök életet."

Marschalkó Lajos

Amikor 2003-ban először látogattam Garábra James Hilton: Lost Horizon című könyve (magyarul: A kék Hold völgye) jutott eszembe. Egy olyan világ ami távol van mindentől csodálatos természeti szépségekkel körülvéve. Szinte gondolkodás nélkül megvettem a házat amit megnéztem. Shangri-La története 1931-ben játszódik. India északi részéről Baskul városából a helyi lázadás miatt Peshawar-ba menekítenek 80 brit tisztviselőt.

A repülőgépet útközben eltérítik és Tibet felé repülnek. Végül mélyen a Himalaya hegyei között a gép kényszerleszállást hajt végre. A négy túlélő rátalál a hegyekben egy völgyre ahol különleges kolostor áll. Az épületekben központi fűtés működik, a szobákban fűrdőkádak, hatalmas nyugati könyvtár és zongora is található. Az élelmiszert a völgyben termelik. Ennek a belső világnak a klímáján élők különleges kort érnek meg. A kolostort vezető láma egy Perrault nevű Luxembourgból származó katolikus szerzetes aki már 250 éves kort élt meg.

A szerzetes folyamatosan fejlesztgette a kolostort közben a völgyet megtaláló jövevények csatlakoztak hozzá akik közül többen is jóval száz év felettiek. A kor nem látszik rajtuk. Azonban akik elhagyják a völgyet azok rövid idő alatt elérik a valós korukat. A négy új jövevényt szeretettel fogadják. Hárman beilleszkednek azonban a fiatal jóképű angol másodkonzul és a Shangri-La–ban élő gyönyörű mandzsu lány között szerelem szövődik és elhatározzák, hogy megszöknek. Shangri-La története meseszerű, azonban dokumentált valóságalapja van!

A valóság, hogy Hugh Conway afganisztáni brit konzul eltűnik (valószínűleg az eltérített repülőn volt), majd évekkel később találnak rá egy kínai kórházban Chongqing-ban. Conway amnéziában szenved, de amikor az angol konzulátus alkalmazottja meglátogatja emlékezete visszatér egy időre és elmondja a történetét amit a tisztviselő feljegyez. Conway szeretne visszamenni Shangri-La-ba, de betegsége nem engedi, véglegesen kómába esik és meghal.

A kezelőorvos a tisztviselőnek elmondja, hogy egy olyan öreg kínai hölgy hozta be Conway-t a kórházba amilyet ő még soha nem látott. A hölgy röviddel azután meghalt. A történetet az angol hatóságok dokumentálták, vagyis valósnak hihető. Tehát van valahol Tibetben egy különleges hely, melyet Shangri-La-nak hívnak és különleges adottságokkal rendelkezik. Shangri-La-t azonban soha senki nem találta meg!

James Hilton soha nem járt Kínában, könyvében említett Shangrila egy különleges édenkert valahol a Kunlun hegységben található. A történet a National Geographic érdeklődését is felkeltette, cikkek jelentek meg Kelet-Tibet különleges szépségű helyeiről. Kína 2001-ben jogot formált a névre és a Yunnan-Tibet határon lévő Zhongdian helyiséget Shangri-La-vá nevezte át. A hely valóban csodálatos. 2014-ben 6,000 km-t autóztam Yunnan tartományban a családommal, délről északra bejártuk fantasztikus helyeit köztük Shangri-La-t.

Sajnos „Shangri-La” 1,300 éves régi városa 2014 januárjában 60-70%-ban megsemmisült egy tűzvészben. Mi 3 héttel a tűzvész után jártunk ott. Ősi tibeti írásokban említenek hét különleges paradicsomi (édenkerti) szent helyet (Nghe-Beyul Khembalung) ún. beyul-okat „elrejtett helyeket”, melyek illenek a Shangri-La-ra. Ezeket a helyeket a meditációban elvonuló szerzetesek számára Padmasambhava a 9. században hozta létre. A tibetiek szerint a Shangri-La név az ő nyelvükből a Shambala (édenkert) szóból származik.

Garábon magasan a völgy fölött az erdőben egy meditációs szent helyet hoztak létre keresztény szerzetesek ezer évvel ezelőtt, ahová elvonulhattak a világtól. Ezért is fogja meg az embert a hely spirituális ereje és szépsége.

Nem tudom helyes-e párhuzamot vonni egy legenda szerinti soha meg nem talált világ és Garáb között. Én azonban párhuzamot vonok.

Conway a belső békét, a létezés értelmét, a szerelmet találta meg Shangri-La-ban. Én ugyanezt találtam meg Garábon.

A feleségem Linda kínai, Mandzsúriából származik pontosan ugyanúgy ahogy Shangri-La-ban Lo Tsen a gyönyörű mandzsu lány.

Kicsi gyerekkoromtól vonzott a nagyvilág. Kevés hely van a Világon ahol még nem jártam. Sokféle spirituális helyet meglátogattam, megmásztam Európa, Afrika és az Amerikai kontinens csúcsait, de Garábon érzem azt amit Conway Shangri-La-ban talált meg.

Életem, küldetésem

6 éves koromban agyhártyagyulladást kaptam, 197 napig voltam kórházban. Akkoriban ebben a betegségben szenvedő gyerekek 95%-ban meghaltak vagy maradandó agyi károsodást szenvedtek. Isten úgy akarta ne haljak meg. Azonban, amikor hazavittek a szüleim a kórházból furcsa dolgokat kezdtem művelni. Jázmin bokor vesszőjéből evőpálcikát készítettem és mindent, még a borsófőzeléket is azzal ettem... Többen is úgy gondolták nem a szerencsés 5%-ban vagyok...

Mindig furcsa szokásaim voltak és mindig mindent túlzásba vittem a küzdőművészetektől a tanulásig.

Elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet... MBA és PhD programokra is azért mentem mert ezzel meghosszabbíthattam az egyetemi jelenlétemet. Voltaképpen az lehetett a tanulásom túlzásba vétele, hogy az egyetemen gyönyörű lányok voltak...

Nyelveket is a gyengébb nem irányába való vonzódás miatt kezdtem tanulni. Kínaiul egy év alatt megtanultam beszélni, mert Mandzsúriában megtetszett egy kínai lány, Linda: Ő a feleségem.

 

1988-ban jártam először Kínában, mostanra Kína is az otthonom csakúgy mint Hun őseinknek akik az elmúlt öt és félezer esztendő során összesen ezerötszáz éven át ültek sárkányos trónján.

A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.

Buddha

A Középső Birodalom öt és félezer éves írott történelemmel bír, 56 önálló nyelvet beszélő nép él Kínában és minden nép csodálatos tradíciókat ápol. Azonban a nagyvárosi világ elnyomja a régi tradícionális-spirituális értékeket. Nem marad más csak a féktelen pénz utána hajsza.

Sokan mondják: a kínaiak Istene a Pénz. Azt hiszem ez tökéletesen igaz! Kínában állandó versenyben vagyunk a piacon, nem tudjuk hol van az elég, nem tudjuk megélni és átélni az élet gyönyöreit.

A gyerekeket Kínában tönkreteszik az agyonhajtatott tanulással, nem lebeg előttük semmi más csak a verseny: hogy hány pontot értek el, melyik csoportba kerülnek, milyen iskolába mennek tovább. Nincs egyéni kibontakozás, nincs egyéni fejlődési lehetőség mert a rendszer ezt nem engedi, agyonhajtatott verseny a tanulás.

Sok kínai barátom van, ők is mindannyian vágynak a normális életre, a spiritualitásra, szeretetre, a természetre és Isten közelségére... nos Garábon ez mind megvan.

A fű nő, a birkák, tehenek legelnek, a tyúkok tojnak, a disznók az erdőben nőnek fel... reggel a gyerekek összeszedik a tojásokat amiből megcsináljuk a reggelit. Az állatokat nevükön ismerjük. Tehenünk sok tejet ad amiből yogurtot, vajat, sajtot készítünk... jövőre már „Bodza”, a borja is tejet adhat.

Reggelenként elnézegetem ahogyan a pávakakas a tükörszerű ablak előtt tetszeleg, tyúkjai pedig a tetőn napoznak a felkelő nap első sugaraiban. Egy farm világában számtalan apró gyönyör rejtőzik amiket az értékel igazán aki a felhőkarcolók lüktető világából jön.

Ha csak egy hétre is kiszakadunk a stresszes lüktető nagyvárosi valóságból a mi Shangri-La-nkban Garábon feltöltődünk mint egy lemerült mobiltelefon a töltőn. Családommal 2012-óta Hong Kong-ban élünk, saját életünk tapasztalatából azt hiszem pontosan meg tudom fogalmazni ezt az érzést.

Jártam Tibetben, Yunnan fantasztikus kolostoraiban, többek között a ma Shangri-La-nak nevezett helyen is. Indiában több mint negyvenszer megfordultam, túráztam Nepal hegyei között, Darjeelingben meglátogattam Kőrösi Csoma Sándor sírját... sorolhatnám a végtelenségig.

Kétszer is megjártam a Kilimanjaro-t, felmentem 5.895 m magas Uhuru csúcsra, hogy Hemingway híres könyve után megnézzem az egyre fogyatkozó havat. 2014 júniusában elsőre tüdőödémában 4.600 m-en majdnem meghaltam...


De átalakítottam az életmódomat, betartottam a kínai orvosom tanácsait, szorgalmasan ittam a gyógynövényfőzeteket... és 3 hónappal később 2014 szeptember 25-én fent álltam az Uhuru csúcson, Afrika tetején. Ez merészséget adott a többi csúcs megmászásához is.

 

Ugyanakkor ötven év felett teljesen átalakítottam az életmódomat és étkezési szokásaimat. Nem eszem húst, nem ihatok sört és semmi hideget... és valóban működik, pedig az európai orvos azt mondta meghalok, ha mégegyszer felmegyek ötezer méter fölé...

2015-16-ban kétszer is megküzdöttem a földrajzi Európa legmagasabb hegyével az 5.642 m magas Elbrus viszontagságaival. 2o15-ben sajnos levert bennünket a jégvihar, nem volt időnk újra próbálkozni.

2016-ban azonban ismét ott voltam és 3 fiammal az északi oldalról mentem fel a nyugati csúcsra. Aki mászik az tudja ez mit jelent. Az Aconcagua 6.962 m magas csúcsa az amerikai kontinens legmagasabb pontja. Sokan próbálkoznak de csak 3o%-nak sikerül.

Ebben a magasságban negyven százalékkal alacsonyabb a levegő oxigén szintje, mint a tengerszint körüli magasságban. Hawaii Nagy Szigeten felmentem a Maui Kea 4.205 m magas csúcsára mely a helyiek Istenének lakhelye, a legszentebb helyük.

Azt hiszem bőségesen van viszonyítási alapom, hogy hitelesen mondhassam: Garáb különleges hely!

Vissza a lap tetejére